A tojások sárgáját alaposan kikeverem a porcukorral, beleszórom az aprított (nem darált!) diót vagy mandulát, az opcionális csokipasztillát, a mazsolát és a felaprított aszalt gyümölcsöt/cukrozott gyümölcskockákat. Jöhet a citrusok héja és a lekvár, majd egy átforgató keverés (jelen állapotában többnyire sűrű a massza). Begyújtom a sütőt 180 fokra, és folytatom a munkát: a tojásfehérjékből kemény habot verek, melyet óvatosan (széles, átforgató mozdulatokkal) a masszához adok, végül beleszórom a sóval és „szódabikinivel” vegyített réteslisztet, és az egészet egyneműre keverem (minél rövidebb ideig). Aztán az elveszettnek hitt, 33x10 cm-es (nagy) őzgerincformámat szelíden kivajazom, behintem liszttel, majd beleöntöm-belekanalazom a tésztamasszát.
Rendszerint 60-70 percig sütöm (középső rácson), de 50 perc elteltével érdemes ránézni; legyen szép barna. Tűpróbával ellenőrzöm, hogy középen is megsült-e – azaz nem folyós. Ha langyosra hűlt, kifordítom a formából, és a bordák mentén szeletelem. Még jobb, ha a szeletelés előtt olvasztott csokival bevonom – ez esetben dermedésig hűvös helyen pihentetem.

Egy nagy (kb. 33 x 10 cm-es) őzgerincformát megtöltő mennyiség.

Mindig csak annyit vágjunk fel, amennyi elfogy, így nem szárad ki.

Csokipasztillát, aszalt gyümölcsöket legolcsóbban a piaci magárusoknál vehetünk. Fortély gázsütőkhöz: az őzgerincet "széltében" (a sütő ajtajával párhuzamosan) helyezzük a rácsra, így egyenletesebben sül.