Pepita süti

A két margarint megolvasztjuk egy-egy kis tálban.

Fehér tészta:
A margarint egy tálban a cukorral és a vaníliás cukorral kikeverjük, és a liszttel összegyúrjuk. Ha gépben csináljuk, hagyjuk, míg gombócosra keveri a liszttel, majd gyúrjuk át kézzel, és csomagolhatjuk is fóliába.
Barna tészta:
A margarint egy tálban a cukorral és a vaníliás cukorral kikeverjük, beleöntjük a gőz felett megolvasztott csokit, eldolgozzuk, végül a liszttel összegyúrjuk. Ha gépben csináljuk, hagyjuk, míg szintén gombócosra keveri a liszttel, majd gyúrjuk át kézzel, és csomagolhatjuk is fóliába.
Mindkét tésztát a hűtőben fél órát pihentetjük.
Ha kivettük, előmelegítjük a sütőt 180°C-ra. A lapokat lisztes deszkára fektetjük, kinyújtjuk úgy, hogy a kezünkkel nyomkodjuk kb. ugyanakkorára, de rásegíthetünk lisztes sodrófával is. Az egyik lapot megkenjük felvert tojással, és rárakjuk a másikat. Ellapogatjuk téglalap formára, és nyolc csíkra vágjuk a lapot. A csíkokat ízlés szerint elhelyezzük, hogy pepita mintát adjanak ki. Legcélszerűbb, ha csak két fordított csíkot rakunk egymás mellé, így kicsi, és pont jó adagokat érhetünk el. Ha nagyobbat csinálunk, akkor figyeljünk, hogy minden összeillesztést kenjük jól át. Vigyázzunk arra, hogy a tészta ne ragadjon le. Ha mégis sikerül még inkább egyben szedjük le a deszkáról és fordítsuk a tetejére, így meggátolhatjuk, hogy szétessen, mikor szeleteljük.
Kb. egy centis szeletekre vágjuk a művünket, és sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük őket. Megkenjük a tetejüket tojással, és tíz perc sütés után, kész is. Rácson hagyjuk őket hűlni, így kellemes omlós keksz állagúak lesznek.

Ha akkora darabokat csinál valaki, mint én egy tepsinyi adag lesz belőle, persze a szétszedéssel többnek tűnhet, és a kisebb jobb alapon, gyorsabban fogy.

Zárt dobozban kellemesen elállank 1-1,5 hétig.

Ha kiszáradna, tegyünk mellé a dobozba egy gerezd almát, vagy egy kis vizet pohárkában.