A tortalapot helyettesítő mákalaphoz a mákot, a kekszdarát, és minden egyéb hozzávalót egy mély tálban összekeverünk, és - lassan adagolva - a forralt tejet hozzáadjuk. Sűrű, nehezen dolgozható masszát kapunk. (a tejet nagyon óvatosan adagoljuk, mert lehet, hogy kevesebb is elég lesz.)
Egy kerek, lehúzható peremű, sütőpapírral bélelt tortasütőbe jól belenyomkodjuk a mákos masszát, vékonyan megkenjük lekvárral, és ráhalmozzuk a feketeszeder felét, majd a közben elkészített pudingos, zselatinos túrókrémet. (a vaníliás pudingot gépi habverővel keményre felverjük, vagy előre felfőzzük, jól kihűtjük – kevés cukorral, és a zacskón előírtnál kicsivel kevesebb tejjel készítsük.) Lassú fokozaton hozzákeverjük a túrót, hozzáadjuk a zselatinport, kevés citromhéjat, citromlevet, vaníliás ízesítőt, esetleg édesítőszert, vagy mézet, ízlés szerint.
Ha gazdagabbá akarjuk tenni, felverhetünk hozzá 2 dl friss tejszínt, egy habfixálóval, amivel óvatosan összekeverjük, de e nélkül is finom.
A túrókrém tetejét szépen elsimítjuk, erre kerül a szeder másik fele, és végül ráöntjük az éppen elkészült, langyos zselatint.
Egy-két óra hűtés után különlegesen finom édességet szeletelhetünk a kávé mellé a családnak.
Aki nem szereti a mákot, az készítse az alapot darált keksz és dió, mandula keverékéből, vagy akár darált kekszből, úgy, mintha kekszgolyócskákat készítene.
A gyümölcs helyettesíthető eperrel, málnával, szeletelt őszibarackkal, ribizlivel is, mindegyik nagyon finom, és illik a mák- és a dió-keksz alaphoz is.
Díszítés:
A tortazselét 6 dl vízben feloldjuk, édesítőszerrel 1-2 perc alatt felforraljuk, majd állandó kevergetés mellett hagyjuk kihűlni.

Tortaként szeleteljük, tejszínhabbal is díszíthető.

Hűtőszekrényben tárolandó.

A torta alja készülhet még forralt tejben megmártott babapiskótával, és bármilyen gyümölccsel is.