Császármorzsa (smarni, daramorzsa)

NAGY keverőtálban vegyítsük el a búzadarát a liszttel, azután öntsük fel a tejjel (mely szigorúan 5 dl, nem több!), és csomómentesen keverjük el. Időnként átforgatva pihentessük 1 óra hosszat, ezalatt a búzaneműek felszívják a tejet.
Készítsünk elő egy kifejezetten nagy, tapadásmentes (lehetőleg teflon-) serpenyőt, ennek híján egy termetes teflonlábost.

Ha letelt az egy óra:
A tojások sárgáját a cukrokkal és az ízlés szerint adagolt reszelt citromhéjjal jó habosra kavarjuk (célszerű robotgéppel), majd a tejes masszához öntjük, és elkeverjük. A tojásfehérjéből kávéskanálnyi sóval kemény habot verünk (ha géppel csináljuk, előtte makulátlanra mossuk a habverőszárakat), majd kíméletesen, átforgató mozdulatokkal a sárgájás- tejes-lisztes masszába dolgozzuk.
Ezután a serpenyőben megolvasztjuk a vajat (legyen benne bőven) és ráöntjük a keveréket. A folyós massza szép lassan elkezd szilárdulni – főleg ha élénk tűzön sütjük, és sűrűn forgatgatjuk (e célra legjobb a falapát), hogy a hígja alulra kerüljön. A már keményedő massza "morzsásodását" folyamatos vágó-daraboló mozdulatokkal segítjük elő (ehhez is a falapát a legjobb célszerszám).
A sütés kezdetétől számítva mintegy 20 perc alatt fogyasztás közeli állapotba kerül a smarnink. Mi úgy szeretjük, ha egy kicsit "odakap", és jól megpirult darabok is vannak benne, de ez ízlés dolga.
Ha kész, rögtön tálaljuk, mert gyorsan hűl.

2 jókora, 3 közepes vagy 4 kicsi adag :)

Állítólag ez "csak" daramorzsa, és nem császármorzsa – bevallom, nem néztem utána, de a többség így ismeri, és nálunk is ezen a néven követelik. Mindenesetre királyok, hercegek, grófok is bátran fogyaszthatják :)