Mély tálban összekeverem a kétféle lisztet a keményítőporral, hozzáadom a porcukrot és a darált diót, végül az egészet összegyúrom a puhára lágyított margarinnal. Sima felületű, puha golyóbist kapok, amit bedugok 2-3 órára a hűtőbe, ha sietek, akkor 45 percre a fagyasztóba, hogy formázhatóvá keményedjék.
Ha lehűlt, kicsit átgyúrom, és kisebb alma méretű darabokat szaggatok belőle, ezekből pedig gyúródeszkán kb.1 cm vastag rudakat sodrok. A rudakat 4-5 cm-enként felvágom, a szeletekből kifliket formázok, és sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, min. 1 cm-re egymástól. 180 fokra hevített sütőben, felső rácson 10-16 percig sütöm. Sütője válogatja, menyi idő kell neki, mindenesetre tíz perc elteltével érdemes ellenőrizni: ha a kiflik talpa tejeskávé színű, 1-2 perc múlva vegyük ki a sütőből.
A friss kiflik ilyenkor még törékenyek (s persze tűzforrók), ezért 1-2 percet várjunk, majd egyesével forgassuk vaníliás porcukorba. (A fenti adaghoz 15 dkg porcukor és 2 tasak vaníliás cukor keveréke dukál.) Ezen első forgatáskor a cukorréteg mintegy bevonatként rátapad a meleg kiflikre; ha teljesen kihűltek, forgassuk ismét a cukorba, így igazán tetszetősek lesznek. (A fotó az első forgatás után készült, majd töltök fel fotogénebb példányokat is) :)

Két nagyobb tepsit megtöltő mennyiség

Dobozban sokáig eláll, bár ezt ritkán van módomban tesztelni :)

Nemcsak kiflit, hanem pl. gyűrűt, S betűt, de egyszerű rudakat is formázhatunk a tésztából, csak igyekezzünk, mert gyorsan puhul. Teljes kiőrlésű lisztet egészségi megfontolásból teszek hozzá (némi rost is legyen benne...), ez nem kötelező, de ha kimarad, ne felejtsük el pótolni finomliszttel. Rendkívül ízletes, omlós aprósütemény, nagyon eteti magát - vigyázzunk, kalóriadús!