Kajszit a sütibe!

Nem csoda, hogy a kajszi népszerű, hiszen íze a napfényt idézi, ízvilágát tekintve pedig különleges az édesnek és a savanyúnak ez az egyedi kombinációja.  

A magyar konyha ki is aknázza ezt, hiszen sok klasszikus receptünkben, például a zserbószeletben vagy a máglyarakásban is ez az isteni gyümölcs szerepel.

Már a Monarchia idején is kedvelt alapanyag volt, gondoljunk csak a semmihez nem hasonlítható Sacher-tortára.

Sőt! A klasszikus lekváros palacsinta is igazából kajszilekvárból az igazi.

A kajszibarack legnagyobb mennyiségben Anatólia északkeleti részén terem, bár alapvetően Kínából származik. 

A neve viszont mégis török eredetű, ami nem meglepő, hiszen a Kárpát-medencébe a törökök hozták be.  A gyümölcs neve törökül ma is kayisi.

A- és C-vitaminban igen gazdag. Akár pár szem gyümölccsel fedezhető a napi A-vitamin szükségletünk.

Energiatartalma alacsony, egy átlagos szem nagyjából csak 30 kalóriát tartalmaz.

A gyümölcsnek két meghatározható és jól elkülöníthető fajtája van: a kisebb méretű, világosabb színű rózsakajszi és a nagyobb méretű, sötétnarancs színű magyar kajszi.

Amikor gyümölcsöt választunk, megtéveszthet minket a színük. Egyes fajták ránézésre pirospozsgásak, szemet gyönyörködtetőek, de tudunk kell, hogy ez fajtajelleg, ez a szín még az érés előtt kialakul.

Válasszunk inkább a gyümölcs állaga és illata alapján. A jó választás tényleg fontos, mert az éretlenül leszedett sárgabarack már nem fog “beérni”, ugyanis a gyümölcsnek nincs utóérése, így sajnos kemény és savanyú marad.

A barackot érdemes mielőbb elfogyasztani, a hűtőt nem igazán szereti, ellenben fagyasztani jól lehet. A legjobb aznap fogyasztani, vagy feldolgozni, amikor vásároltunk.

Extra tipp: ha nem akarjuk, hogy a gyümölcsök eláztassák egy sütemény, torta tetejét, a tisztított, ám héjas részt helyezzük a tésztára.

Élvezzük ki a szezonját, próbáljunk ki különböző fajtákat és új recepteket!