Varázslatos vanília

A vaníliának már a története is varázslatos. Az aztékok már Amerika felfedezése előtt használták ezt az illatos, édes, de egy kicsit mégis fanyar fűszert. Moctezuma azték uralkodó kedvenc csokoládé italát, a tlilxochlit ízesítette ezzel a jellegzetes ízű fűszerrel.

A vanília ebben az időben társadalmi kiváltságnak számított, kizárólag az azték társadalom kiemelkedő tagjai jutottak hozzá. Az alárendelt Totonaco törzsektől viszont adó fejében szedték be.

Már eredettörténete is igen romantikusnak nevezhető. A totonacaiak legendája szerint a  mesebeli Xanat hercegnő és szerelme vére nyomán fakadtak az első vanília-orchideák. Az elbeszélés szerint a hercegnő nem ment bele egy kényszerházasságba, inkább elmenekült kedvesével. Ám az uralkodó katonái utolérték és legyilkolták őket. Ahol a vérük földet ért, ott sarjadtak az első orchideák.

Amint bekerült a fűszer Európába, hamar elterjedt és igen népszerű lett. Angliában “nemes” fűszerré nyilvánították 1602-ben és I. Elisabeth engedélyezte a vanília felvételét az udvari fűszerek listájára.

A kakaóbab felfedezése a vanília izgalmas ízével társítva divatba hozta a “vaníliás forró csokoládét”. Tény, hogy ez az ikonikus két íz csodálatos összhangban van egymással, nem véletlen tehát, hogy a süteményekben a mai napig igen népszerű ez a párosítás. 

A vanília az orchidea-félék családjába, a vaníliafélék alcsaládjába tartozik. Talán megdöbbentőnek tűnhet az adat, de a vanília nemzetség kb. 65 millió éves, mintegy 30 fajának zöme a Karib szigetekről származik. A ma is ismert és széleskörűen használt fűszernövény évelő kúszónövény. A közép-amerikai örökzöld erdőkkel borított karsztvidéken él, 250-750 m tengerszint feletti magasságon. A sáfrány után a vanília a legdrágább fűszer a világon. 

Íze sok mindennel harmonizál, ezért sokoldalúan felhasználható. Kompromisszummentes ízesítője lehet süteményeknek, kompótoknak, fagylaltoknak, krémeknek és általában édes ételeknek, likőröknek, édes leveseknek, mártásoknak.