Befőttet a polcra!

A kompót szó kicsit bonyolult módon került a magyar nyelvbe. Az “összetesz” latinul componere, ennek befejezett igeneve a compositum, többes semleges alakja a composita, azaz “összetett dolgok”. A composta alakból már csak a szóvégi magánhangzónak kell eltűnnie és megvan a szintén összetett növényi maradványokból álló komposzt.

A magyarba vagy közvetlenül, vagy német közvetítéssel került, írásban az 1840-es évektől találjuk meg a kompót-ot.

Kalandos nyelvtörténet ide, vagy oda, hívhatjuk simán befőttnek is ezt a gyümölcsös finomságot.  Készítésénél hasonló területekre kell figyelni, mint a lekvár esetében.

Fontos, hogy hibátlan gyümölcsöket használjunk a befőzésnél és a munkaterület, valamint az üvegek is kellően tiszták legyenek a folyamat alatt. Ellenkező esetben sajnos a befőttünk kárba veszhet.

Könnyen meg tudjuk hámozni a gyümölcsöket, ha hámozás előtt forró vízbe mártjuk őket, majd áttesszük hideg vízbe.

A kompótot magas cukortartalma miatt szokták kicsit mellőzni, de az otthoni befőzés egyik fő előnye, hogy a cukor mennyiségét mi magunk szabályozhatjuk.

A kompót esetében is jó, ha kisebb üvegekbe tesszük a kész befőttet, mert jobban tudjuk adagolni a családnak és felbontás után sem marad az üveg alján.

Amennyiben konkrét receptekhez használjuk majd a befőttünket, ez esetben a recepthez megfelelő mennyiséghez válasszunk megfelelő méretű üveget. Így biztosan nem kell kidobnunk az értékes gyümölcsöt.

A kész befőtt azon túl, hogy igazán dekoratív eleme lehet a kamrapolcnak, sok sütemény készítésénél is kiváló alapanyag lehet.