Egy, megérett a meggy!

A meggy sokrétű és izgalmas alapanyag. Sok fajtája elérhető itthon is, a közismerten fanyarabb, savanykásabb típusok mellett elérhetők édeskésebb, aromásabb változatok is.

A meggy az egyetlen olyan szavunk a gyümölcsnevek közül, mely finnugor eredetű. A többi magyar gyümölcsnév a török és a szláv nyelvekből származó kölcsönszó. 

A gyümölcs őshazája Észak-Indiától a Balkánig terjed, és mindenütt előfordul. A meggyet a görögök már i.e. 300 táján ismerték, de népszerű volt a perzsák és a rómaiak körében is. Egyes források szerint már az ősember is ismerte, és vannak írások arról, hogy Kínában már háromezer éve tudatosan termesztették. 

Hazánkban először a vadmeggy terjedt el, ezt követte a spanyolmeggy és a cigánymeggy.

A meggy a középkortól a hazai szőlőket szegélyező gyümölcs volt, bort- és pálinkát főztek belőle, kocsányából gyógyszert készítettek. 

Első írásos előfordulása a XIII. századból származik. Az ősi magyar meggyfajták közé tartozik az: aratómeggy, a pipacsmeggy, a korpádi meggy, a cigánymeggy, a halyagmeggy és spanyolmeggy. A különböző cigánymeggy fajtákat azóta is folyamatosan ültetik, mert gyümölcse különlegesen zamatos.

A meggy szedésével kapcsolatban azt érdemes tudni, hogy leszedés után a gyümölcs tovább már nem érik, azaz nem “utóérő” típus, tehát akkor kell szedni, amikor már teljesen megérett.

Érdemes nyersen is fogyasztani, hiszen A-vitamin tartalma igen magas (csaknem kilencszerese a cseresznyének), ezen kívül sok B-vitamint, vasat, káliumot találunk benne. 

A meggy pont izgalmas íze miatt ilyen népszerű, hiszen remek ellenpontja lehet a sütemények édes ízének.

Próbáljuk ki még idén nyáron, készítsünk belőle pitét, rétest, befőttet, lekvárt!