Isteni vendégváró: a linzer

A linzertészta akkor tökéletes, ha roppan egy kicsit, amikor beleharapunk, ugyanakkor mégis omlós állagú. Az ünnepek környékén kiváló vendégváró, mert sokáig eláll, így a váratlan vendégeket is tudjuk majd mivel kínálni. 

Kétségtelen előnyei közé tartozik, hogy jól variálható, sokféle töltelékkel feldobható.

Mint a legtöbb tésztánál, a linzernél is fontos, hogy amennyire csak lehetséges, friss alapanyagokkal dolgozzunk.

Egyes elgondolások szerint létezik úgynevezett “linzer kéz”. Ez azt jelenti, ha valakinek gyakran hűvös a keze, az jól jöhet a linzertészta begyúrásánál. Ez persze részben igaz, mert hideg kézzel jobban össze lehet állítani a tésztát, de a lényeg, hogy ne gyúrjuk túl sokáig a tésztát, csak ameddig összeáll. Könnyű mozdulatokkal, gyorsan, de ne kapkodva dolgozzunk!

Amikor vizet adunk a tésztához, ügyeljünk arra, hogy az is jéghideg legyen a vajjal együtt, amit hozzá is reszelhetünk, vagy kockázhatunk a liszthez.

A linzer lelke a pihentetés. A begyúrt tésztát legalább egy órára tegyük be a hűtőbe, mielőtt tovább dolgoznánk vele.

A sütésnél mindig tartsuk be az ajánlott sütési időt, mert ha túl sokáig hagyjuk a sütőben, sajnos túl keményre sikerülhet, és akkor oda az omlósság. A sütési időnél vegyük figyelembe azt is, milyen vastagra nyújtottuk a tésztát.

Ha nagyon vékony, akkor szintén könnyen megkeményedhet, illetve a nyújtólapról sem tudjuk szépen leszedni a kiszaggatott tésztát.

A linzer, hasonlóan a mézeskalácshoz, nagyon sok arcú lehet. Játszhatunk a  formákkal, kiszúrókkal. Ebbe a feladatba nyugodtan bevonhatjuk a kicsiket is, nagyon büszkék lesznek magukra, hogy ők is a részesei lehetnek az ünnepi készülődésnek.