A finom pogácsa hét titka

A “pogácsa” szavunk eredetét a latin focus – tűz –szóból eredeztetik. Bár így nehéz elképzelni a rokonságot, de ha az olasz pékségek sült tésztájára gondolunk, akkor egyértelműbbé válik a kapcsolat. A latin focacea-ból jön az olaszoknál mai napig népszerű focaccia, ami egy laposabb, kisebb méretű kenyérféleség, a pogácsa távoli rokona.

A magyar nyelv végül a délszláv, eredetileg “lepény” jelentéssel bíró pogača elnevezést vette át. Ezt a közkedvelt tésztafélét sok nyelven hasonlóan hívják:  németül pogatschen, a törökül poğaça, a spanyoloknál hogaza, a franciáknál fougasse. 

A pogácsa amellett, hogy igen finom, sok szimbolikus jelentést is hordoz. Egyes helyeken az aratások után csak a táltos készíthette el. Sokszor gyógynövényekkel ízesítve gyógyító erőt tulajdonítottak neki. Formája éppen úgy kerek, mint ahogyan kerek világ. 

A pogácsa tésztája sokféle lehet: ismerünk leveles, kelesztett, gyúrt vagy kevert változatot is. Bár általános tanácsot épp ezért nehéz adni, mégis összegyűjtöttünk pár fortélyt, amivel még finomabb lehet a pogácsánk.

1. A pogácsát érdemes először magas hőfokon sütni, és akkor csökkentsük a hőfokot, amikor már felemelkedett. 
2. A szájban olvadó, omlós pogácsa titka a megfelelő mennyiségű zsiradék. Ha száraznak érezzük a pogácsánkat, legközelebb a receptben szereplő zsiradék mennyiségét emeljük 30-50%-kal.
3. Ha azt szeretnénk, hogy a pogácsánknak szép színe legyen, a sütés befejezése előtt pár percig ismét süssük magasabb hőfokon.
4. A leveles tésztából készült pogácsáknak csak a tetejét kenjük be tojással. Ha ugyanis a tészta oldala is tojásos lesz, nem tud elég magasra felemelkedni.
5. A pogácsát nem érdemes műanyag zacskóban tárolni. Papír, vagy vászonzsákban, esetleg fém dobozban frissebb marad.
6. Ha igazán könnyű pogácsát szeretnénk, figyeljünk oda a liszt minőségére is.
7. A szitálást nem érdemes elbliccelni, mert attól is csak még könnyebb lehet a tésztánk.