Az ezerarcú kalács

A kalács a legismertebb ünnepi tésztaételek egyike, több mint hat évszázada nem hiányozhat a lakodalmi, karácsonyi és húsvéti ünnepi asztalokról. Formája változatos, ismertek a különböző technikákkal fonott, vagy kerek verziók is.

A 19. század végéig a kalács tésztája megegyezett a házikenyérével. Mind a mai napig használatosak olyan receptek, amelyekben a kalácsnak csak a formája tér el a kenyérétől, a tésztájuk azonban ugyanaz.

Az elmúlt 100 évben azonban a kalács receptje folyamatos változásokon ment keresztül, a hozzávalók közé pedig bekerült a tej, a tojás és az élesztő is. Az így készült fenséges tésztából gyakran készül apró, töltelékes kelt tészta, buktaféle és hosszú, mákos és diós rúd is - mindezek ugyanakkor nem azonosak a szó “klasszikus” értelmében vett kaláccsal. A modern gasztronómia szerencsére ennél szabadabban kezeli a fogalmakat és hála a sok kreatív receptkészítőnek, fejlesztőnek és háziasszonynak, manapság már számtalan variációval találkozhatunk. 

A tészták, formák tárháza olyan színes, hogy mindenki megtalálhatja a neki leginkább tetsző receptet. Ha valami extra gyümölccsel dobnánk fel a kalácsot, a tésztához igazán jól passzol a citrom, az alma, de még az áfonya is. Ha a fonás nem az erősségünk, az ünnepi finomságokat akár bögrében is kisüthetjük.
Aki pedig valami igazi újdonságra vágyik, kipróbálhatja az egyedi mintájú, úgynevezett “lábtörlő kalácsot” vagy az igazán különleges túrós-marcipános változatot is. A variációs lehetőségek sora szinte kimeríthetetlen: bolondíthatjuk pudinggal, mogyoróval, fahéjjal is, de készíthetjük bordásra vagy akár belül csíkosra is ezt a kedvelt ünnepi ételt.