Gofri, az édes street food: otthoni kiadás

A gofrit a világon bár sok helyen szeretik és fogyasztják, elsősorban Amerikában és Belgiumban népszerű. Eszik mézzel, egyéb szirupokkal, friss gyümölcsökkel, fagylalttal és gyakorta csak tejszínhabbal.

Kinézete alapján azt gondolhatnánk, a gofri kifejezetten egy újkori gasztro-vívmány, de meglepő módon ez nem így van, hiszen már az ókori görögök is sütöttek forró vaslap között ostyákat.

A gofrira ma oly jellemző, összetéveszthetetlen bordázott megjelenés egy kreatív kézműves ötlete volt.  A jellegzetes forma a méhkaptár mintázatára emlékeztet (melynek neve franciául gaufre), innen ered a népszerű finomság neve.

Persze gofriból is többféle van, Belgiumban több névvel is illetik: gaufre, wafel és waffel néven is találkozhatunk vele. És nem kizárólag azért, mert a flamand és vallon elnevezés különbözik, hanem mert a tészta receptje, a forma, de még az ízesítés sem ugyanaz.

Kevesen gondolnák, de a gofri történetének fenntarthatósági vonatkozása is van: a belga cukrászok által készített első receptek Németalföldön ugyanis a maradékfelhasználás jegyében születtek, hogy ne kelljen alapanyagot kidobni. A cukrászok a vaslapok mintázatának lenyomatába mézet csorgattak, és úgy árusították ezt a finomságot.

Az amerikai “waffle”-változat az amerikaiak számára készült az 1964. évi new york-i világkiállítás alkalmából. Amerikában, ahogy gyakorta a filmekben is láthatjuk, valóban reggelire fogyasztják szalonnával és juharsziruppal. Ha egy amerikai találkozik az édes gofri intézményével, alaposan meg is lepődik rajta, hogy vannak olyan helyek, ahol édességként fogyasztják.

Most, hogy már mindent megtudtunk a gofri történetéről, nincs más hátra, mint megízlelni ezt a fenséges finomságot!