Pite, az ezerarcú sütemény

Hihetetlen vagy sem, de már az ókori rómaiak is sütöttek pitéket, a középkorban pedig szintén kedvelt eledelnek számított az akkor leginkább hússal készített sütemény. Persze rengeteg változáson ment át, amire elnyerte a mai formáját, azaz mondjuk inkább úgy: formáit, hiszen ez a süti minden, csak nem unalmas, annyi verzióban elkészíthető.

Lássuk először is, hogy milyen tésztafajtákban gondolkozhatunk! Az egyik legnépszerűbb választás az omlós, gyúrt tészta, amelyből nemcsak a pite alját és oldalát, hanem a tetejére szánt díszítést – rácsokat vagy süteménykiszúróval kivágott formákat – is elkészíthetjük.

Az alap tésztát variálhatjuk őrölt mogyoróval, mandulával, ízesíthetjük fahéjjal vagy vaníliával. Az így készített pitébe gyümölcstölteléket (pl. bogyós gyümölcsök, szilva, sárgabarack, őszibarack, alma, körte), sűrűbb lekvárt, túrós, ricottás krémet is tölthetünk. Az augusztus igazi gyümölcsdömpinget ígér, használjuk ki a friss gyümölcsök szezonját!

Egy tipp: ha folyékonyabb, nagy nedvességtartalmú töltelékre esik a választásunk, érdemes a tésztát elősütni. Vakon sütéshez a formába simított tészta alját először szurkáljuk meg villával, majd borítsunk rá sütőpapírt. Töltsük fel sütőbabbal egészen a forma pereméig, majd így tegyük az előmelegített sütőbe kb. 10-12 percre. Ezután távolítsuk el a sütőpapírt a sütőbabbal együtt, majd halmozzuk a tölteléket az elősütött tésztára, és helyezzük vissza a sütőbe a receptben meghatározott időre.

A kelt pitetésztákhoz friss, instant (és expressz) élesztőt is használhatunk. A megkelt tésztát a gyúrt tésztához hasonlóan nyújtsuk vékonyra, majd jöhet rá a töltelék. Legyen mondjuk az alma, hogy csak a legnagyobb klasszikust említsük. De hozhatnánk példának az egyik magyar kedvencet, a kapros-túrós lepényt is. 

Tésztánkat további hozzávalókkal is dúsíthatjuk. Tehetünk hozzá például főtt, lereszelt burgonyát. A burgonya semleges ízű, így sós és édes piték tésztájába is csempészhetünk belőle.

Ha azt szeretnénk, hogy sütinkben a roppanós és a lágyabb, krémes-szaftos rétegek váltogassák egymást, készítsünk morzsát a piténk tetejére! Elkészítése roppant egyszerű: vegyünk némi lisztet, cukrot és zsiradékot, dolgozzuk össze morzsás állagúra, majd szórjuk a gyümölcsös, túrós vagy más kedvünk szerinti krémre, töltelékre. Előbb már mondtunk magyar példát, most jöjjön egy süti a közelből: a híres sváb szilvás lepény is így készül.

Édes töltelékekről már sok szó esett, ám a lekvár, a gyümölcs, a túró, a ricotta vagy a krémsajt mellett még számos más töltelékfajta közül válogathatunk. Ilyen a jó öreg puding önmagában vagy akár gyümölccsel, befőttel kombinálva, ezzel sosem lehet tévedni. Főzhetünk krémet citromból (lemon curd), csokoládéból vagy mákból, dióból, mogyoróból is, ez utóbbiak citrom- vagy narancshéjjal ízesítve a legfinomabbak. És ha már most gondolunk az őszre, ne feledkezzünk meg az utóbbi évek sztárjáról, a fűszeres sütőtökpitéről se. 

Cikkünket elején említettük az „ősi” hússal töltött pitéket, befejezésképp jöjjenek a sós, uzsonnára való vagy ebédre, második fogásnak is beillő sós változatok. Bár az évszázadok során hatalmas változásokon ment át a pite műfaja, a sós verziók napjainkban is ismertek és népszerűek. Hála a franciáknak, akik megismertették a quiche-t a világgal. A klasszikus quiche lorraine omlós tésztával készül, tölteléke szalonnás, tejszínes, tojásos. Ahogy terjedt és vált egyre népszerűbbé, úgy láttak napvilágot a különböző verziói, ma már készítik sonkával, kecsekesajttal, sőt teljesen vegán verzióban is. Persze nem csupán a franciák piteszakértők, ugyanúgy mondhatnánk az angolokat is, náluk az édes és a sós fajták egyaránt népszerűek, sőt a mince pie egyenesen ünnepi, karácsonyi finomság.

Édes vagy sós? A döntést nem mi fogjuk meghozni. Egy friss gyümölccsel jól megpakolt sütit viszont mindenképpen ajánlunk a nyár utolsó hónapjára.