Gazdaságosan is finomat: sütemények búza- és kukoricadarával

Gazdaságos, sokáig eltartható és könnyedén, szinte bárhol beszerezhető alapanyagok, ám amennyire egyszerűek, annyira sokoldalúak is, lássuk, mi mindent készíthetünk belőlük.

Ha azt mondjuk, búzadara, elsőre talán mindenkinek a tejbegríz ugrik be. A dara – vagy gríz – a búzalisztnél durvábbra őrölt gabona, a búza magbelsőjének nagy szemcsés őrleménye. Gyorsan megduzzad és puhára fő. Semleges ízű, ezért ugyanúgy megállja a helyét édes és sós ételekben. Fontos tudni, hogy mivel búzából készül, a gluténmentes étrendbe nem illeszthető be. Létezik teljes kiőrlésű változata is.

A gyerekek kedvenc ételén, a tejbegrízen kívül, grízpudingot is készíthetünk belőle. A tejbegríz pedig nemcsak önmagában kanalazható, hanem krémek alapja is lehet, például a klasszikus mézes krémesé. Lazítható, kihabosítható vajjal vagy margarinnal, ha pedig jó sűrűre készítjük, akár rétes vagy kelt tészta tölteléke is lehet. Apropó, töltelék! Ha lédúsabb töltelék kerül a tésztára, a búzadara „nedvességzáró” rétegnek is tökéletes, megakadályozza, hogy átázzon a tésztánk. Csak szórjuk a tésztára, majd kanalazzuk vagy simítsuk rá a tölteléket.

Ahogy említettük, íze semleges, ezért szinte bármivel ízesíthető: a csoki és a vanília ugyanolyan jól áll neki, mint a gyümölcsök. Ha pedig töltelékek sűrítéséhez használjuk vagy arra, hogy ne ázzon el a tésztánk, szinte észrevehetetlen marad a búzadara.

A kukoricadara – szemben a búzadarával – gluténmentes alapanyag, ha a csomagoláson nem jelzik a keresztszennyeződés fennállásának lehetőségét, gluténérzékenyek is bátran fogyaszthatják. A kukorica magjának durva szemű őrleménye, íze egyaránt passzol édességekhez, desszertekhez és sós ételekhez. A tradicionális magyar konyha egyik fontos hozzávalója, a puliszka alapanyaga. Ez az étel egyébként nemcsak nálunk ismert, hanem például Olaszországban is előszeretettel fogyasztják – ott polenta az elnevezése, és leginkább sósan készítik. Gyakran főzik, majd sütik: a tejben vagy vízben megfőzött, ízesített kukoricadarát egy tepsibe simítják, hagyják megdermedni, majd sütőben átsütik vagy meggrillezik. Nálunk a puliszka édes és sós is lehet, de ezzel még nincs vége a kukoricadara felhasználási lehetőségeinek, gondoljunk csak a régi magyar konyha ezerképpen variálható prószájára, máléjára. Kukoricalisztből és kukoricadarából egyaránt készítenek ilyen édességeket, hamar összedobhatóak, kiadósak és gazdaságosak, nem véletlenül voltak annyira kedveltek nagymamáink, dédnagymamáink idejében.

A kukorica kissé édeskés íze jól ellensúlyozható parmezánnal vagy más karakteres ízű sajtokkal, de pont ki is emelhetjük a cukor mellett vaníliával, citrommal, keverhetünk hozzá lekvárt vagy aszalt gyümölcsöket. Egy fontos lépést viszont nem érdemes kihagyni, ha kevert süteményt készítünk kukoricadarából, ez pedig az, hogy mielőtt összeállítanánk a tésztát, hagyni kell a darát megduzzadni a hozzáadott folyadékban, így garantáltan nem lesz száraz, porózus a sütemény.

Kukorica- és búzadarából mindig érdemes tartani otthon, hiszen finom hétköznapi sütemények, desszertek készíthetők belőlük, amelyek akár egy kiadósabb leves utáni második fogásnak is tökéletesek lesznek.