Klasszikus kedvencek – ahogy a nagyi készítette

Nem csoda, hiszen a klasszikus, örök kedvencek pont úgy tökéletesek, ahogy régen nagymamánk, dédink készítette, tuti recepten pedig ne változtassunk, inkább őrizzük meg és adjuk tovább!

Azok a bizonyos „ebédtészták”! Régen – és talán sok helyen még ma is – így nevezték azokat a süteményeket, amelyeket második fogásnak tálaltak fel egy tartalmas leves után. Ilyen a gombóc barackkal vagy szilvával töltve, a nudli mákosan vagy morzsába forgatva, kelt tészták közül pedig például a bukta jó sűrű, ízletes szilvalekvárral megtöltve és a diós aranygaluska. De említhetnénk még a különböző réteseket (mondjuk tökös-mákos vagy meggyes töltelékkel), béleseket is, akár a cérnametéltes-túrós vargabélest vagy az omlós mákos bélest.

Ízesítéshez, töltelékhez gyakran használtak vaníliát, citromhéjat, diót, mákot, lekvárokat, kókuszreszeléket. Mindig a szezonális gyümölcsöket részesítették előnyben, télire pedig eltették a nyár ízeit lekvár, befőtt formájában.

A nagyik nagyon jól tudták, hogyan kell szinte a „semmiből” édességet varázsolni az asztalra. Rengeteg olyan finomságot készítettek, amelyek egyszerű, hétköznapi és nem utolsósorban olcsó hozzávalókból álltak. Kedvelt alapanyag volt a kukoricadara, amely tejjel vagy vízzel megfőzve jól megdagadt, így vált igazán kiadóssá. Ebből készítették az édes puliszkát és a sütőben sült, szeletekre vágott, általában lekvárral fogyasztott prószát is. De ugyanígy említhetnénk a klasszikus palacsintákat vagy a császármorzsát is, mind egyszerű hozzávalókból készült, és elég volt hozzájuk leemelni egy üveg lekvárt a kamra polcáról. 

Sőt! A hétköznapokon sokszor nem is gondolkodtak hagyományos süteményekben, hanem készítettek például egy nagy adag palacsintabundában sült almát, amit fahéjas porcukorral meghintve tálaltak. Egyszerű, de mennyire finom! Hasonlóan a tejberizshez, a szezonális gyümölcsökkel kikevert gyümölcsrizshez vagy az édes, kakaós tejbegrízhez.

Persze nem csak hétköznapokból állt az élet! Ahogy most, úgy régen is kitettek magukért az emberek, ha ünnepi süteményekről volt szó. Precíz, mesteri sütemények a klasszikus ünnepi desszertek, néha sok lapból állnak, mint a zserbó vagy a hatlapos, néha pedig aprólékos munkával megformázottak, mint a linzerek és a pozsonyi kifli. A linzereket megtöltötték, csokoládéba mártották vagy nagyobb pitének, tortának készítették el. Klasszikusnak számított még a gyümölcs- vagy püspökkenyér, ebbe a téli időszakban gyakran került házi készítésű birsalmasajt.